I. kérdő hogyan? hogy vagy?; ▸ hogy volt! | ▸ hogy a csudába a fenébe ne ?! | <felkiáltásban:> mily nagyon ...! hogy sajnálom!; ▸ de még hogy!

II. von

III. htl

[ fgr ]

1. <a főm vmely névszói részét helyettesítő v. értelmező mellékm kapcsolására.> az a kérdés, hogy ...; kár, csoda, megesik, hogy ...; érzi, tudja, hogy ...; azért ment, hogy ...; félt, hogy ...; az a hír járja, hogy ...; ez az oka annak, hogy ...; úgy látszik, hogy ... | <közlést, tartalom szerinti idézetet, kérdést tartalmazó mellékm kapcsolására.> azt mondta, hogy ... | <fokozó értelmű, rendsz. következményt is kifejező mellékm-ban.> annyira félt, hogy szólni sem mert. | nép biz <olyan mellékm-ban, amelyben a következmény kifejtését hsz v. isz helyettesíti.> annyira szereti, hogy még!; olyan mérges vagyok, hogy no!

2. <látszólag alá- és fölérendeltségi viszonyban levő, valójában mellérendelő, kül. magyarázó értelmű m-ok kapcsolására.> mi van veled, hogy ilyen sápadt vagy? | <célhatározói mellékm-ként szerkesztett m-ban:> és, de. a nap elbújt, hogy hamarosan újra kisüssön ( helyesen: és v. de ezután hamarosan újra kisütött).

3. <főm nélkül álló, gyak. érzelmileg színezett mellékm-ban.> még hogy én vagyok az oka!; hogy a fene egye meg! | <visszakérdezésben, gyak. érzelmi színezettel.> hogy honnan tudom? | <közhelyszerű kif-ekben, a mondanivaló bevezetésére v. közbevetésként.> hogy úgy mondjam.

4. <msz-val, hsz-val, ksz-val, a tartalmi alárendelés formálissá válásával.> persze hogy ...; ugye hogy ...; azaz hogy ...; ▸ éppen hogy csak ▸ nemcsak hogy , hanem de még nemcsak hogy szép, hanem jó is.

[←hogy¹ ]

1. amilyen módon v. állapotban. nem maradhat úgy, ahogy van; ▸ lesz, ahogy lesz ahogy lesz, úgy lesz ▸ ahogy jön ▸ ahogy vesszük

2. amilyen (nagy) mértékben. kiabált, ahogy csak bírt. | biz <önállósult mellékm-ban, felkiáltó értékkel:> milyen nagyon, milyen jól v. rosszul stb.! ahogy az kiabált! | gúny <ugyanilyen haszn, a másik beszélő szavainak tagadására.> ahogy te tévedsz!

3. amilyen értékben, amilyen összegért. úgy adom, ahogy vettem.

4. mihelyt, amint. ahogy lefeküdt, elaludt. | amikor, amíg. ahogy megy, egyszer csak meglát egy embert.

5. <érzékelést jelentő igék utáni mellékm kötőszavaként:> hogy. láttuk, ahogy kidőlt a fa.

6. <mondást v. érzékelést jelentő igékkel, nem valódi alárendelésben.> ▸ ahogy hallom, ahogy állítják

I. szjeles hsz

II. ik

III. msz <cselekvés kezdésére biztató szó.> fogj(unk) hozzá! rajta, induljunk!

[ fgr tőből]

→ ő ⊕ -n ⊕ a[3Sg]

ő¹ fn

ő²

-n¹ hat-rag (mássalhangzós végű v. v tövű névszókon)

-n² hat-rag